Utazz babával - Az első lépést a legnehezebb megtenni, a következő már jön magától

Orsi története azért különleges, mert három gyermek édesanyja, és már úgy is utaztak babával, hogy mind a három gyerkőc velük tartott. Az elsőszülött 16 éves, a legkisebb pedig másfél. Így betekintést nyerhetünk abba is, hogy milyen egy, kettő vagy három gyermekkel egyszerre utazni, illetve, hogy mennyire változott meg a szemléletmódja az anyává válás óta azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e babával útrakelni. 

Nagyon örülök ennek az interjúnak, mert az is kiderül, hogy az utazások nem csak kalandosak és örömteliek voltak, hanem bizony akadtak nehézségek, nagy kihívások is. Mindezek ellenére a család újra és újra útra kel, ezek nem szegték kedvüket, és Orsi azt is megosztja velünk, hogy mit tanult ezekből az utazásokból.

Olvassátok szeretettel!

 

Mikor utaztatok először az első babátokkal (Jázmin), és mennyivel a második (Beni) illetve harmadik baba (Oli) születése után?

Jázminnal is utazgattunk , de korántsem ennyit, mint a két kicsivel. Jázmin "csak" 2,5 évesen ült először repülőn, Benedek pedig már öt hónaposan. Olivér első repülése nyolc hónapos korában történt, Dubaiba.

 

Mesélj a legnagyobb utazásotokról közösen; hova mentetek és hogy sikerült? 

Az első igazi, nagy, bevállalós utunk gyerekekkel Venezuelába repített minket, három hétre. 34 órás út volt, két átszállással, mivel Caracas-ból még tovább kellett menni egy szigetre, Isla Margaritára. Ez egy szörfösöknek kíváló sziget, sok napsütéssel, - akkor még - alacsony árakkal. Itt taxiztam a legtöbbet életemben, mindenhová fillérekért vittek. Volt, amikor a taxiban szoptattam meg Benit, amiből abszolút nem csináltak ügyet.

Itt amúgy két gyerekkel voltunk: a nagylányommal és az öt hónapos Benivel.

79383968_1208546682683463_5829354794971561984_n.jpg20191209_131530.jpg

 

 

 

 

 

 

Ez abszolút idillin hangzik. Három hét teljes gyönyör volt az első egzotikus családi utazásotok?

Sajnos nem. A nyolcadik napon elkezdődtek a nehézségek. Beni belázasodott, és hasmenés, hányás, étvágytalanság jelentkezett nála. Ez azért is volt nagyon ijesztő, mert féltem, hogy kiszárad, de szerencsére nagyrészt még szoptattam őt. Gyógyszert nem igazán lehetett szerezni, csak a fekete piacon. Egyébként sokszor volt olyan, hogy bizonyos élelmiszerekből, eszközökből hiánycikk lett, egyszerűen beszerezhetetlenek voltak. Bár mi turisták azért ebből sokat nem éreztünk. Az emberek jófejsége viszont ellensúlyozott mindent!

Beni végül kórházba került, vért vettek tőle, és kiderült, hogy vírus. Itthoni vizsgálatok alatt megtudtuk, hogy adenovírus, amitől laktóz intolerancia alakult ki nála. Ahogy megkapta a megfelelő kezelést, rögtön tünetmentes lett.

Ez az utunk így elsőre nagyon nehéz volt és fárasztó. Ráadásul a férjem egy három nappal később induló géppel jött haza. Így az akkor 11 évessel, akinek az út végére szintén 38 fokos láza lett, valamint a hasfájós, sírós Benivel együtt jöttem haza, és grátiszként kaptunk a francia átszállásnál egy öt órás plussz várakozási időt.

 

Hát ez így mégsem hangzik annyira idillinek. Megbántad, hogy útra keltetek? Mennyire szegte kedveteket ez a kaland, hogy máskor is útnak eredjetek?

A sok nehézség ellenére pozitívan zártuk a mérleget, és egyáltalán nem szegte kedvünket a dolog. Ez az eset januárban történt, és a nyárra már be is foglaltunk egy török utazást öt csillagos hotelben. Azt gondoltuk, hogy Beni addigra már egy éves lesz, és simán ellesz velünk itt is. Ezen kívül jártunk már azóta Berlinben, Mallorcán, kétszer Cipruson, Dubaiban, Albániában, Norvégiában, és kis hazánkban is nagyon szeretünk jönni-menni.

Minden alkalommal úgy éreztük, hogy érdemes volt útra kelni!

A török nyaralás hogy sikerült a venezuelaihoz képest?

Hát, ott is sikerült összeszednünk egy hasmenéses vírust, és három napot kórházban töltöttünk. Szakmai szemmel (ápolónő vagyok) szembesültem azzal, hogy vannak egészen jó kórházak Törökországban.

 

Ennyi nehézség után biztos sokat tanultál ezekből az utazásokból. Mi az, amit mostmár másképp csinálsz, ha egy újabb utazásra készülsz a gyerekekkel? 

Mivel nálunk gyakran fordult már elő utazás közben betegség, egy egész útipatikát viszek magammal.

Amit még kiemelnék, hogy MINDIG kötünk utasbiztosítást. A török kórházi ellátásunk 500 ezer Forintba került Beninek, és ezt visszakaptuk a biztosítótól.

Az ország valutájából mindig van nálunk egy viszonylag magas összeg, hogyha bármi történik, legyen mihez nyúlni.

Egyébként Peti, a férjem olyan ügyes, hogy ha kell, beviteti magát motoron, mentővel, taxival, leint bárkit és intézkedik . Hozzáteszem, csak németül beszél.

 

Mielőtt gyereked lett, mennyire volt része az életednek az utazás? Ez mennyire változott meg az első gyerkőc születésével? Hallottál magad körül ezzel kapcsolatban véleményeket, előítéleteket? 

Mivel 20 évesen mentem férjhez és házat újítottunk fel, majd 24 évesen szültem, így nekem a gyerek nélküli utazás szinte teljesen kimaradt.

Nem mondom, hogy nem várom már, hogy pár napra csak kettesben elszökjünk valahova, de a helyzet jelenleg az, hogy egy kettesben eltöltöltött vacsorát sem sikerült még összehozni az utóbbi két évben.

Előítéletekkel nem találkoztam, illetve ha igen, akkor annyira nem foglalkoztatott, hogy nem is emlékszem rájuk.

 20190804_180925.jpg79910693_799389387165585_211714563110862848_n.jpg 

 

  

 

 

 

Térjünk rá pár praktikus kérdésre: milyen szempontok alapján választasz úticélt és szállást, ha gyerekekkel utazol?

Igaz, hogy az első utunk 34 órás volt, de azért próbálok odafigyelni, hogy ne legyen extrémen hosszú az út. Az egészségügyi ellátás színvonalát mindig megnézem.

Szállások terén pedig szeretem a bababarát hoteleket. Mindig legalább két légterűt választok, de leginkább hármat. Apartmanoknál is szoktam figyelni, hogy kiságy van-e.

Bár most Albániánál félrenéztem, de megoldottuk nagyon gyorsan. Matracot tettünk le a földre, és szuper kis kuckót rittyentettünk Olinak. Teljesen jól aludt ott is.

 

Mi az a három dolog, ami szerinted nélkülözhetetlen, ha gyerkőcökkel utazol?

1) Gyógyszer készlet 2) Rugalmasság 3) A nem várt dolgokat türelemmel , jókedvvel és kellő felkészültséggel kezelni

 

Mit gondolsz, mennyire pénz kérdése gyerekkel utazni (ahhoz képest, amilyen előtte volt)?

Én ugye gyerekek előtt nem sokat utaztam, de azt látom, hogy az első két évben szinte nem kerül extra pénzbe a baba utaztatása, szállása, étkezése, később pedig mindig vannak kedvezmények a szállás kiválasztásánál.

Nem azt mondom, három gyerekkel, ahol vannak már nagyok, nyilván számít, de abszolút megoldható.

 

Szerinted mik a babával/gyerekkel utazás előnyei és hátrányai?

Előnyei : mindig ott vannak

Hátrányai : mindig ott vannak :)

Viccet félretéve, van azért különbség abban is, hogy hány gyerekkel utazunk egyszerre. Nekem is megterhelőbb tud lenni a három gyerek. De azt hozzá kell tennem, hogy Jázmin nekem sokat segít, a fiúk pedig ilyenkor sokat lógnak a férjemen, így néha van egy kávészünetnyi időm magamra is. :)

 

Erről jut eszembe, nálatok az apának milyen szerepe van a gyerekkel utazásban? Neki milyen volt a hozzáállása a témával kapcsolatban?

Az előző férjem nem igazán volt partner ebben, ezért nem is utaztunk annyit.

A mostani férjem, Peti, szerencsére elég jól alkalmazkodik. Mivel alapból nagyon keveset vagyunk normál esetben együtt, ő is csak akkor tud igazán kikapcsolódni, ha elutazunk valahova. Így számunkra teljesen természetessé vált, hogy elutazunk, és programokat csinálunk közösen a gyerekekkel.

A hétköznapi mókuskerékből is így tudunk kicsit kiszakadni.

 

Meséltél már a nehézségekről, most arra vagyok kíváncsi, mi volt a legnagyobb kaland, amit a család utazás közben élt meg? 

Szörfösökkel mentünk át Koche szigetére és visszafelé vihar kerekedett. Ott azért felment bennünk az adrenalin, ráadásul két gyerek velünk volt. Benit alig tudtam megtartani a kezemben, csúszkáltunk jobbra-balra a fedélzeten. De ott, abban a helyzetben is inkább egymással nevettünk, mint pánikoltunk. Mindenkin volt mellény, ha nagy a baj , kiúszunk. Ez volt a szlogen.

 

Van már következő úticélotok, lefoglalt utazásotok?

Most lett volna, Szkopje. De időközben betegek lettek a gyerekek, és máshogy alakult a bölcsis beszoktatás is, így lemondtam.

Wizz flex volt a repjegyeken, és a szállás is ingyenesen lemondható volt.

79097254_594483377988887_8399965040286892032_n.jpg78249889_2575883032692905_4439096897986101248_n.jpg

 

 

 

 

 

Mit üzensz a jövő utazni vágyó anyáinak?

Annyit üzennék nektek, leendő utazóanyáknak, hogy merjetek kilépni a komfort zónátokból! Megéri! Nézzetek körbe a világban, adjatok minél több szépséget, kultúrát belőle a gyerekeknek, magatoknak! Hiszen mindig csak az első lépést nehéz megtenni, a következő már jön magától.

És ne szegje kedveteket egy kis nehézség! Higgyétek el, megéri!

Szeretettel, Orsi

 

Tetszett a cikk? Kövess Instagramon is még több tippért és tanácsért: @utazoanya

A bejegyzés trackback címe:

https://utazoanya.blog.hu/api/trackback/id/tr7715344522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Judy vagyok, utazóanya.

Gyermekvállalás előtt sokan azt mondták, utazzak, amíg még lehet, mert gyerekkel már nem fogok tudni. Tévedtek. Szeretném minél több utazni vágyó anyához és apához eljuttatni a pozitív példát. Ezért született meg a blogom.

Kövess Instagramon is: @utazoanya