A babával repülés csupa félelem és reszketés – vagy mégsem?

Nagyon sokan szeretnek utazni. Aztán a gyermekvállalást követően felmerül a kérdés: vajon babával is érdemes, lehetséges repülni? A szülő nagyon szeretne útnak indulni, dehát mégiscsak annyi probléma adódhat a babával, hogy lehet, hogy nem is ér annyit az egész...?

Sírás, üvöltés, őrjöngés, betegség, helyhiány, kényelmetlenség, pelus balesetek, nem várt helyzetek – mitől félünk leginkább, ha babával tervezünk repülni? Mit tehetünk, hogy ezt elkerüljük, és ha ez mégsem sikerül, hogyan tudjuk a lehető legjobb módon kezelni? Megéri-e akkor is útnak eredni, ha ezek közül minden be fog következni?

2020-01-26_02_34_01_1.jpg

Mi a fent felsorolt összes helyzetet megéltük már, ráadásul egyetlen két hetes utazás alatt a Maldív-szigetekre, 20 hónapos ikrekkel és egy 26 hetes pocaklakóval. A két átszállásos, kedvezményes jegy miatt összesen hatszor repültünk; volt közte két, négy, hat és hét órás út is, délután, éjjel, hajnalban valamint délelőtt.

Mivel mi már (szinte) mindent megéltünk, és ezek után is úgy érzem, életem legjobb döntése volt nekivágni a kalandnak, elkészítettem ezt a cikket, amivel az a célom, hogy megmutassam, nincs mitől félni, ezek a helyzetek nem olyan vészesek, és az egész utazási élményhez mérve teljes mértékben eltörpülnek. Plussz, ha belegondoltok, ezek mind otthon is előfordulhatnak: a baba sír, beteg, a pelus átázik, a nem várt helyzetek pedig az anyaság mindennapi részét képezik így is, úgy is.

2020-01-23_02_29_42_1.jpg

Következzenek pontról pontra a legnagyobb félelmek, amik miatt sokan nem mernek babával útnak indulni; és amely helyzetekkel mi mind összefutottunk a két hetes nyaralásunk alatt. A végén pedig összeszedtem egy listát arról, hogyan tudjuk minimalizálni, (ha végleg kizárni nem is tudjuk), a legfőbb problémás helyzetek előfordulását.

Sírás, üvöltés, őrjöngés

Nem kellett sokat várni, a legelső, egyszerűnek hitt két órás utunk Amsterdamba egyből hozta a nem várt helyzeteket: a fel- és leszálláskor kötelező biztonsági öv mindkét 20 hónapos fiút úgy kihozta a sodrából, hogy szünet nélkül és vigasztalhatatlanul végig ordították a fel- és leszállást. Mi voltunk minden utas rémálma. Tudjátok, régen, amikor még gyerek nélkül utaztam, és ott ült a közelben egy pici gyerek, én meg aludni terveztem, akkor kicsit én is megijedtem, mi vár rám. Hát ezt most a másik oldalról tapasztaltam meg. Mindent bevetettünk, de a makacs fiaink nem tudtak leszállni a témáról, hogy őket zavarja a biztonsági öv. Amit nyilván nem kapcsoltunk ki emiatt, így nem volt mit tenni, túl kellett élni. Amint leszálltunk és lekapcsolhattuk az övet, mint ha mi sem történt volna, egyből megnyugodtak. A férjemmel igazából kínunkban csak nevetni tudtunk, hisz tudtuk, hogy tényleg mindent megpróbáltunk, és ez a helyzet már szinte komédia volt. A jó hír, hogy minden repülés alkalmával egyre jobb volt a helyzet, és az utolsó úton már végig aludtak és fel sem tűnt nekik a biztonsági öv.

Helyhiány

Ha babával az ölünkben repülünk, számíthatunk kisebb-nagyobb kényelmetlenségekre, hiszen az egyszemélyes helyeken ketten vagyunk. Főleg tengerentúli járatokon vannak nagyobb lábhellyel rendelkező székek, illetve ha szerencsénk van, nem ül mellettünk senki, és így több helyünk marad a babával. Persze ezek nem csak a szerencsén múlnak; sok légitársaság külön figyelmet szán a babával utazóknak, és a rendszerük is olyan helyre osztja be őket, hogy a lehető legkényelmesebb legyen az utazásuk.

Sajnos összességében nagyon rossz tapasztalataink vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen helyeket osztott ránk a különböző járatokon a KLM és az Etihad (Az Emirates-szel ellentétben, akiknél minden alkalommal a legjobb helyeket kaptuk, extra költségek nélkül). Az egy dolog, hogy nem figyeltek rá, hogy luxus trónon ülhessünk, de minden szempontból a legrosszabb helyeket kaptuk járatról járatra; például ablak mellé beszorítva egy teli gépen, vagy oké hogy nem egymás mellé, de még csak nem is egy légtérbe helyezve minket a férjemmel és a másik gyerekkel. Számomra felháborító volt a KLM és az Etihad ilyen mértékű figyelmetlensége a babával utazó családokkal kapcsolatban. Egyetlen egy alkalommal küzdött értünk egy becsekkoló férfi, ami 20 percébe került és a főnök főnökének az odahívása, hogy jobb helyeket tudjon nekünk adni a rendszerben.

2020-01-26_02_34_00_1.jpg

Tehát a légitársaság szoftvere nem figyel ránk, de itt még nem veszett el minden, ugyanis gépre szálláskor a személyzet többé-kevésbé mindig igyekezett javítani a helyzeten. Ez néha sikerült, néha viszont egyáltalán nem. Így történhetett, hogy a leghosszabb úton odafele (hat óra, éjszaka) nagy küzdelmek árán (eredetileg nem voltunk egy légtérben sem) az utasoknak köszönhetően egymás mellé ülhettünk a férjemmel, két gyerekkel, még pedig ablak mellett és középen. A folyosó mellett pedig egy erősen túlsúlyos, de cuki és segítőkész néni ült, aki az én helyem felét is elfoglalta. Mintha hatan ültünk volna három helyen... Mozdulni sem bírtunk, a gyerekek nagyon nehezen tudtak csak elaludni, enni sem volt egy egyszerű menet, mert a tálca sem fért oda, de túléltük. És ezután még jött egy négy órás repcsi út...

Kényelmetlenség

Nekem az az eddigi tapasztalatom, hogy a babával repülés (legalábbis egyszerre kettővel) semmilyen formában sem kimondottan kényelmes, de azért vannak szintek. Mi a fent említett példával megtapasztaltuk a kényelmetlenség legmagasabb fokát (najó, egy állóhely rosszabb lett volna), de szerencsére voltak járatok, ahol sikerült kényelmesebben, több hellyel elhelyezkedni. Azok után, amit a hat órás járaton átéltünk, a többi már tényleg csak nyaralás volt.

2020-01-23_02_29_37_1.jpg

Pelus balesetek

Nyilván nem lehet megmondani a babának, hogy mikor végezze el a dolgát, és ha lehet, ne a repcsizés idejére időzítse. Két baba mellett pedig dupla esélyekkel indulunk. És még ha van is pelenkázónak kinevezett minimál deszka a wc-ben, nem mondanám, hogy oda vágyom öt percenként.

Érdemes nem csak jó sok pelust vinni, hanem mindenféle váltóruhát is. Murphy gondoskodni fog róla, hogy szükség legyen rá. Főleg akkor, ha nem viszünk. Nálunk legalábbis szükség volt rá, de szerencsére vittünk sok mindent. Persze az ember nem akar túl sok cuccot cipelni, de erre érdemes áldozni. Hiába utaztunk a nyárba, a gépen hideg volt, kellett a body, a harisnya, a pulcsi, a nadrág.

2.jpg

Betegség

Sokan azért nem mernek lefogalni utazást, mert mi van, ha le kell mondani betegség miatt? Nálunk szerencsére semmi gond nem volt ezzel, és a két hét alatt végig egészségesek voltak a gyerekek. Aztán jött egy három órás rémálom hajóút, egy hat órás várakozás a reptéren hazafelé, és mindkét gyerek belázasodott. Volt nálunk mindenféle gyógyszer, így gondolkodás nélkül beadtunk lázcsillapítót (ezzel otthon még vártunk volna), de tudtuk, hogy nagyon hosszú út következik még három repüléssel. Ez segített, és jókat aludtak a gépen, és mire hazaértünk, hűlt helye volt a láznak. Ezen kívül – véleményem szerint a hajózás miatt – az ölemben ülő gyerkőcből kijött minden az első repülés elején. Mindenünk olyan lett. Szerencsére csak ennyi volt, utána teljesen jól érezte magát, aludt egy jót. A személyzet pedig (miután a férjem törölte fel az egészet), felajánlotta, hogy a reptéren érkezéskor megnézi egy orvos, de végül erre egyáltalán nem volt szükség.

2020-01-23_02_29_38_1.jpg

Nem várt helyzetek

Valójában minden fent említett eset egy nem várt helyzet, hiszen sosem tudhatjuk, mikor és mi vár ránk. A lényeg, hogy az utazás (csak úgy mint az élet úgy általánosságban) tele van folyamatos megoldandó szitukkal. Bármi is történik, tekintsünk rá úgy, mint egy kihívásra, amit meg kell oldani.

Tapasztalatból mondom, mindenre van megoldás. És semmi sem olyan szörnyű, mint amilyennek látszik. Minden helyzetnél a leghatékonyabb megoldásra törekedtünk, és ahogy megoldódott, már tovább is léptünk. Nem rágódtunk rajta, inkább tanultunk belőle, de nem hagytuk, hogy rányomja a bélyegét az utazásunk hangulatára.

2020-01-26_02_34_01_2.jpg

Hogyan minimalizálhatjuk a nem várt helyzeteket, ha babával készülünk repülni?

- ahogyan otthon is, utazás alatt is ezek a baba főbb tevékenységei: evés, ivás, alvás, játék, mozgás. Attól függően, hogy épp melyik korszakát éli a baba, vigyünk számára megfelelő mennyiségű élelmet, nasit, italt, kedvenc játékot, mesekönyvet, illetve ami számára alváshoz nélkülözhetetlen (pl cumi, plüss stb.). Figyeljük a baba igényeit, és aszerint cselekedjünk. Nincs rá garancia, hogy el fog aludni, ha álmos, hisz ez egy izgalmas történés, sokszor felpörög a baba; ne ijedjünk meg, tegyünk meg mindent az ügy érdekében, de ha nem sikerül, muszáj lesz elengedni. Majd érkezés után alszik egyet. A napirend utazáskor felborulhat (főleg, ha időzónát is váltunk), de majd vissza fog rázódni idővel.

- ha fontos a kényelem, olyan légitársaságot válasszunk, ahol erre odafigyelnek, és nagyobb lábrésszel rendelkező helyeket adnak (pl. Emirates), vagy hívjuk fel őket előre és kérjük meg őket, illetve, ha igényt tartunk felakasztható babaágyra, azt is jelezzük előre. Ha még biztosabbra akarunk menni, vásároljunk magunknak megfelelő helyeket.

- ha ezekre korábban nem figyeltünk, a gépre szálláskor beszéljünk a személyzettel, hogy amennyiben nincs tele a gép, adjanak jobb üléseket.

- vigyünk sok pelust és váltásruhát

- vigyünk magunkkal alapgyógyszereket pl lázcsillapítót a fedélzetre is (lehet olyat kapni, ami max 100 ml)

- legyünk nyugodtak, lelkesek, és sugározzunk a babánk felé biztonságot. Érezze, hogy velünk jó kezekben van, hogy most egy kalandban van része és nem egy kényelmetlenségben. Hiába volt láz, hányás, pelusbaleset, sírás, ezeket mindig gyorsan lekezeltük, és ment minden tovább, nyugiban. A gyerekek sem témáztak ezen, hamar túlléptünk rajta.

- kérjünk segítséget a személyzettől, bármi legyen az: én pl sok vizet fogyasztok (főleg várandósan), nem elég nekem a másfél decis műanyag pohár, így én mindig bekértem másfél litert egyből. És mindig hoztak. A babáknak kértünk külön enni. A KLM ebben kap egy nagy fekete pontot, ugyanis volt olyan személyzeti dolgozó, aki a férjemmel közölte, hogy a baba élelmezéséről a szülőnek kéne gondoskodnia. Azért mégiscsak sikerült előkotornia egy bébiételt… egyébként (bezzeg) az Emirates minden járaton hozta nekünk a finomságokat, játékokat, sőt, még családi polaroid képet is készített rólunk, amit egyből kinyomtatott és bekeretezett nekünk. Tehát vannak különbségek... 

img_20200107_030446-01_2.jpg

Végezetül...

Bárhogyan is alakul maga a repülőút, ez nem mérvadó arra, hogy az egész utazás milyenre fog sikerülni. Ez egy komfortzónán kívüli helyzet, mindenkinek új, mindenki másképp viseli. Minél többet utazunk, a gyerekek is annál alkalmazkodóbbak, rugalmasabbak, nyitottabbak lesznek. A lényeg, hogy érkezés után felejtsük el az egészet, aludjunk egyet, és tiszta lappal vágjunk neki a kalandoknak, hiszen MEGÉRKEZTÜNK! A lényeg még csak most kezdődik!!

Ha pedig neadjisten minden a tervek szerint alakul, álom babával van dolgunk, akkor csak dőljünk hátra, és élvezzük a repülést...

 

Tetszett a cikk? Szeretnél még több tippet, hasznos tanácsot olvasni a babával utazás témájában? Akkor kövesd az Instagram oldalamat is: @utazoanya, ahol gyakrabban osztok meg ehhez hasonló élményeket.

A bejegyzés trackback címe:

https://utazoanya.blog.hu/api/trackback/id/tr9615426728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Judy vagyok, utazóanya.

Gyermekvállalás előtt sokan azt mondták, utazzak, amíg még lehet, mert gyerekkel már nem fogok tudni. Tévedtek. Szeretném minél több utazni vágyó anyához és apához eljuttatni a pozitív példát. Ezért született meg a blogom.

Kövess Instagramon is: @utazoanya