"Az utazás pozitívan hat a gyermekek fejlődésére"

Egy Svédországban élő magyar anya és szerető feleség; szenvedélyes utazó és Kuba imádó pedagógus; ő Erika, aki férjével és 3,5 éves kisfiával kalandozik a világban. Vele beszélgettem, többek között arról, hogy milyen szakmailag is alátámasztott előnyei vannak annak, ha a gyerekekkel már pici baba koruktól fogva utazgatunk, járjuk a világot.

Ha eddig bizonytalan voltál, hogy útra kelj-e kisbabáddal, a cikk olvasása után biztosan megjön a kedved!

any_val_a_tengerparton.jpg

Merre jártál már a most 3,5 éves kisfiaddal, és mióta utazgattok közösen?

A magyar-horvát határ menti Dráva partra utaztunk először mindhárman 15 hónapos korában. Svédországban élünk, és az ország több részét is beutaztuk már közösen. Magyarországon a Balatonon voltunk többször, majd Budapesten és apai nagymamáéknál Vas megyében. Apukám Nagyváradon lakik, így Erdélyben is jártunk már. Tavaly õsszel Angliába és Wales-be látogattunk. Nagy-Britanniába, Budapestre meg Stockholmba repültünk eddig családostul.

Mesélj korábbi utazásaidról, és arról, mit terveztél, ha lesz gyereked, akkor is folytatod-e majd ezt az életmódot?

Egész életemben utaztam; a kommunista Romániában születtem, akkor még egy ideig külföldre nem lehetett menni. Szüleimmel nyakunkba vettük az országot vonattal, és minden nyarat kirándulással töltöttünk. Egész Erdélyt így ismertem meg, de jártunk a Fekete tengernél és a Dunánál is dél-Romániában. Életemben először külföldön hat évesen voltam. Magyarországra utaztunk és csak ámultam-bámultam, olyan csodálatos volt.

Családként 2007-ben kezdtünk utazni, amikoris egy ösztöndíj miatt Kenyába repültem 2 hónapra. Attila, a férjem leugrott meglátogatni, és a helyi barátok segítségével hátizsákkal, buszokkal jártuk az országot. Azelőtt jártunk Ausztriában, Horvátországban, Dániában, Lengyelországban, Hollandiában stb. de azok nem hasonlíthatóak ahhoz, amit Kenyában éltünk át. Itt nem csak turisták voltunk, hanem utazókká váltunk. Hazatértünk után fogalmazódott meg bennünk, hogy igen, így akarunk utazni, mert így érdemes.

Nagyon sok helyen jártunk azóta, többek között Peruban, Mexikóban és a nagy kedvenc: Kubában.

Sokat beszélgettünk arról, hogy ezt nem szeretnénk feladni, ha lesz gyerekünk. Sőt, neki is megmutatnánk, milyen csodálatos a világunk! Több ismerős mondta, hogy majd meglátjátok, minden megváltozik, ha lesz gyereketek. Igen, valóban: megváltoznak a körülmények, és ezután már a gyerek igényeit is figyelembe kell venni utazáskor, de a vágy nem lankad.

Hál´Istennek szüleink soha nem szóltak bele és sok jó példáról olvastunk a neten, főleg külföldi családokról, akik eladták mindenüket és elkezdtek utazni. Magyar példákból pedig rengeteg inspiráció van az instán.

_gy_rep_l_nk_2.jpg

Sokan ellenzik, hogy babával útra keljünk, de úgy tudom, te pedagógusként szakmailag is alá tudod támasztani, hogy a baba fejlődése szempontjából milyen előnyei vannak annak, ha a gyermek kicsi kora óta utazik. Mesélnél erről bővebben? 

Pedagógusként tudom, hogy a kisgyerek megfelelő fejlődéséhez ingergazdag környezet kell és a megélt tapasztalatok pozitívan befolyásolják az agy struktúráját, az idegek kapcsolódását. Ha nem is emlékszik az utazásokra, mindenképpen rengeteget fejlődik azoktól. És hát mi lehetne ingergazdagabb egy utazásnál?

Amikor megszületett Lóránt, jobban utánaolvastam, és találtam érdekes tényeket. Az utazó gyerekek nyitottabbá válnak, és olyan dolgokat tanulnak meg, amiket a megszokott otthoni környezetben kevésbé van lehetőségük. Más kultúrákat fedeznek fel, és ezáltal kíváncsiak lesznek, és könnyebben vetik bele magukat új dolgokba. Nő az alkalmazkodó- és együttműködőképességük, mert több idegennel találkoznak, új környezetben tartózkodnak és kénytelenek ezt kezelni. Ebből hasznuk lesz a mindennapi, otthoni életben is. 
Ezek az élmények nem csak tengerentúli, drága utazásokra vonatkoznak, hanem már a megszokott lakóhelyről való hosszabb idejű kirucccanás is ugyanilyen pozitív hatást fejt ki: egy hét a hegyekben, egy séta az erdőben, egy hétvége valamelyik nagyvárosban stb.
A családi közös élmény egy életre megmarad és pszichológiai tanulmányok sora bizonyítja, hogy a sikeres felnőtt sokszor támaszkodik ezekre az élete során megjelenő problémák esetében. Az utazás alatt több ideig együtt van a család, közös feladatokat oldanak meg, közös élményekben van részük, ami merőben más és mást igényel a szülőktől és a gyerektől, ami szintén pozitív élmény – együtt, családként fejlődni, biztonságos környezetben.
Végül pedig, ha a szülők szeretnek utazni, és a gyereknek nem származik hátránya belőle, akkor meg miért ne tegyük? A gyerek boldog, ha a szülei boldogok.
balatonf_ldv_ron_1.jpg
Lóránt nem csak sokat utazik, hanem egyszerre két országban nő fel, két kultúrában, két nyelvet kap meg "ingyen". Ebből milyen előnyei származhatnak a jövőben?
Lóránt anyanyelve magyar, és 2 évesen kezdett bölcsibe járni Svédországban. Most 3,5 éves és érti a svédet, de az óvónők szerint nagyon jól kommunikál.
Én román oviba jártam, amiből nagyon sok hasznom volt később, mikor kezdtem az iskolát. Magyar iskolába jártam, de a román nyelv és irodalom kötelező volt.
A román nyelvtudásom később sokat segített más nyelveket tanulni: angolt, svédet és a spanyolt :)
Nyelvtanárként tudom, hogy minél több nyelvet tudsz, annál jobban fejlődik az agyad. Vannak tanulmányok, melyeket kétnyelvű csecsemőkön végeztek, és kiderült, hogy gyorsabb volt a reakciójuk és a logikájuk. Ráadásul minden új nyelv megtanulása egyre könnyebbé válik.
nagyv_radon.jpg

Térjünk vissza az utazáshoz. Miben más szerinted Lóránttal utazni, mint nélküle?

Vele jobban meg kell tervezni a napot, mivelhogy még mindig alszik délben. Ez elég könnyen megoldható autóban, babakocsiban, vagy a szálláson. Ezáltal kicsit kevesebb lesz a spontanitás, de nem vészes. Gyerek előtt sokat túráztunk, nem mindig terveztük meg előre, hogy hol hány éjszakát alszunk vagy mivel megyünk tovább. Vele mindent előre lefoglalunk. Egyelőre nem megyünk túl hosszú gyalogtúrákra, vagy nem választunk olyan úticélokat, ahol a buli és a tánc a lényeg.

Mostmár szobatiszta, de amíg nem volt az, addig a pelenkázásra is gondolni kellett, hogy mindig legyen nálunk minden hozzá. Elég hamar megtanultunk padokon vagy parkokban pelenkát cserélni, mivelhogy nem mindig volt lehetőség pelenkázóra.

Nagy előny viszont, hogy amikor Lóránttal utazunk, más szemszögből ismerjük meg a világot, másfajta emberekkel találkozunk, más élményeket élünk meg, mint azelőtt. Ha pedig a költségeket nézzük, akkor a repülőutakat leszámítva, amiért már egész árat kell fizetni, nem vettük észre, hogy drágább lenne gyerekkel utazni. A szállás díja általában szobánként van megadva, nem személyenként, ételt pedig nem eszik még annyit, hogy mérvadó legyen.

a_s_megi_v_rban.jpg

Említetted, hogy odafigyelsz, hogy az úticél ne olyan legyen, ahol a buli a lényeg. Mire figyelsz még oda, amikor úticélt és szállást választasz?

Lóránt már nem igazán baba, úgyhogy nem kell arra gondolni, hogy van-e etetőszék vagy pelenkázó az adott helyen, és a mi ágyunkban is elalszik. Viszont oda kell figyelnünk, hogy olyan úticélt válasszunk, ami nem túl veszélyes és nem kell túl sokáig utazni egy helyben, mert kisfiúnk egy energiabomba és max addig ül nyugton, míg eszik.

Fontos, hogy legyen a szállásnak udvara vagy a közelben park, erdő vagy játszótér, hogy legyen hova kimozdulni, amikor épp nem túrázunk vagy várost nézünk. Szeretjük, ha a szoba tágas, hogy rossz idő esetén legyen hol ugrándozni kicsit. Az is jól jön, ha valamennyire hangizolált, mert a gyerek hajnali fél 6-kor is képes felkelni és kurjongatni, amit nem biztos, hogy a többi lakó annyira díjaz. Ha nagyvárosba utazunk, akkor szeretjük a hoteleket, de ha vidékre vagy a természetbe megyünk, akkor mindenképp panziókban vagy kiadó szobákban szállunk meg.

oxford_3_1.jpg

Melyik út volt eddig a legkalandosabb vele?

Minden út kaland vele, hisz sosem tudjuk, milyen reakciót fog belõle kiváltani az adott hely. De ha választani kell, az angliai és wales-i utazásunk volt a legkalandosabb. Este landoltunk Londonban, és bérelt autóval elindultunk Oxford felé, a szállásunkhoz. Október volt, sötét, és az eső is esett, ráadásul még sosem vezettünk jobb kormányos autót. Elég sok időbe telt, amíg belejöttünk. A szálláson a tulajdonos morcosan, házi köntösben fogadott. A szoba nagyon drága és régi volt, de a gyerek fittyet hányt minderre és boldogan ugrándozott a 100 éves puha, koszos padlószőnyegen meg az ágyakon. Másnap nyakunkba vettük a várost, és megnéztük a többszáz éves egyetemi épületeket, a Harry Potter forgatási helyszíneit, teáztunk kellemes kávézókban, utaztunk emeletes buszon és gyönyörű angol parkokban sétáltunk. Mindezt úgy, hogy esett végig az eső.

Mivel Lóránt már majdnem 3 éves volt, így nem tudtuk már hordozni, viszont volt babakocsink (ami nagyon szuper, egy kézzel összecsukható, kicsi és praktikus). Meglepően könnyen lehetett vele közlekedni, még a buszon is, ami nagyon jól jött, főleg, mikor elaludt, mert mi felnőttek tovább tudtunk várost nézni vagy akár beülni egy kávézóba.

oxford_2.jpg

Mi volt eddig a legnagyobb kihívás?

Általánosságban véve más emberek reakciója a legnagyobb kihívás. Mikor a gyerek örül és extázisban van, hogy végre repülhet, vagy kap egy fagyit az étteremben, és ugrálva kiabál, vagy ha pont nem kap fagyit reggelire és azért üvölt. Ez láthatóan zavarja a többi embert, és emiatt én sokszor vagyok feszült. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy nem neveljük, vagy ráhagyjuk de magyarázkodni sem szeretnék. A legjobb eddig az volt (és végtelenül hálás vagyok érte), mikor egy nő látva a gyerekem ordítását odament hozzá és tök kedvesen beszélgetni kezdett vele, ami kizökkentette a kis manót a hisztijéből. Több ilyen emberre lenne szükség!

a_kattegatt_b_l_partj_n.jpg

Volt-e valami, amit másképp csinálnál a következő utazás során?

A repülőre több figyelemelterelő dolgot vinnék: könyveket, játékokat, rágcsálnivalót stb, hogy ne az legyen a legviccesebb neki, hogy ugrál a széken és zavarja a többi utast. Nem szívesen adok mobilt vagy táblagépet a kezébe, de mostmár ezt is megfontolnám. A másik az autóval utazás, ahol rájöttünk, hogy az működik a legjobban, ha alvásidőben utazunk. Mikor hosszabb útra megyünk, akkor pedig éjjel utazunk, és akkor amúgy is alszik. Eddig ez a része szuperül működött.

Mesélj a jövőről. Főleg ebben a különleges helyzetben, volt-e lefoglalt utazás, amit le kellett mondani, illetve van-e a nyárra valami tervetek?

Budapestre utaztunk volna május elején, ami elmaradt. Remélhetőleg júliusban összejön. De akkor már a Balatonnal és Erdéllyel is kiegészül. Erdélyben terveztünk egy hegyi túrát. Mindez a karanténtól függ. Ha nem jön össze, akkor Svédországban szeretnénk kempingezni. Nem jártunk még északon.

Hosszabb távon Fülöp-szigetek vannak betervezve és egy hosszabb dél-amerikai utazás, de arra még gyűjteni kell.

ap_val_a_tengerparton_1.jpg

Az apukának mi a szerepe abban, hogy gyerekkel is tudjunk utazni? Neki milyen a hozzáállása ehhez?

Természetesen apuka is benne kell hogy legyen a babás utazásban, máskülönben elég nehezen megvalósítható. Talán nálunk apuka jobban ”parázik” attól, hogy a gyerek hisztizni fog vagy rugdossa a repülőn az előtte ülő székét, vagy nem fogad szót, mint én. Eddig úgy tapasztaltam, hogy jól kiegészítjük egymást. Mikor nekem nincs türelmem a hisztihez, akkor ő szokta lenyugtatni a gyereket, máskor meg én veszem át, mikor neki van elege és nekem épp van türelmem. A különbség kettőnk között az, hogy én jobban belevágnék mindenféle útba, anélkül, hogy túlgondolnám, és majd a helyszínen megoldanám a helyzetet. Apuka jobban átgondolja előtte és racionálisabban áll hozzá. Úticél és aktivitások kérdésében egy húron pendülünk, úgyhogy az nem szokott gondot okozni.

broadway_cotswold_vid_k_anglia_2.jpg

Mit üzensz a jövő utazni vágyó anyáinak?

Minden életkornak megvannak a maga sajátosságai, előnyei és hátrányai. Kisbabával könnyebben lehet mozogni, főleg, ha hordozod. Totyogóval érdekes, mert már jár és élvezet látni, ahogy kezdi felfedezni a világot, de még irányítható, könnyen kezelhető. Dacos óvodással valamivel nehezebb (de lehet, hogy csak azért, mert én pillanatnyilag ebben vagyok), de itt már látod az egyéniségét – határozottan tudja, mit akar, mi tetszik neki és mi nem. Ebben a korban érdekes kihívás lehet szülőként eldönteni, hogy mit akarunk megmutatni neki a világból, mit tartunk fontosnak mi, felnőttek, milyen értékeket adunk át más kultúrákról.

A bizonytalan anyukáknak azt ajánlom, kezdjék egy kisebb kiruccanással: egy nap vagy egy hétvége a Balatonon vagy egy wellnesben. Ha külföldre mennének, akkor válasszanak olyan országot, ahova kocsival lehet menni, hogy legyen kontroll alatt az utazás része. Válasszanak olyan úticélt, ahol pozitívan állnak hozzá a gyerekekhez, ahol könnyű babakocsival közlekedni, vannak pelenkázók stb.

Azokkal, meg akik ellenzik, nem kell foglalkozni.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál még több hasonló írást, kövesd az Instagram oldalamat.

kovess_instagramon.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://utazoanya.blog.hu/api/trackback/id/tr3715752328

Judy vagyok, utazóanya.

Gyermekvállalás előtt sokan azt mondták, utazzak, amíg még lehet, mert gyerekkel már nem fogok tudni. Tévedtek. Szeretném minél több utazni vágyó anyához és apához eljuttatni a pozitív példát. Ezért született meg a blogom.

Kövess Instagramon is: @utazoanya